A pénzügyi szolgáltatások európai liberalizációja és Magyarország címmel tartott konferenciát az Európai Parlament magyar néppárti delegációja a Szabad Európa Vitanapok keretében 2008. szeptember 19.-én a Képviselői Irodaházban.

Az eseményen többek között szó esett a manapság tapasztalható nemzetközi pénzügyi válságról, az európai pénzügyi szektor magatartásáról és felügyeletéről és a magyarországi gazdasági helyzetről.

A konferencián felszólalt Dr.Martonyi János, a Szabad Európa Központ elnöke, volt külügyminiszter, John Purvis európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának skót konzervatív alelnöke, Paul Gauses európai parlamenti képviselő, az előbb említett bizottság francia konzervatív tagja, Dr.Terták Elemér az Európai Bizottság belső piacok főosztályának igazgatója, Dr.Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának tagja, Dr.Simor András a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Dr.Kovács Álmos a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára és Dr.Járai Zsigmond, volt pénzügyminiszter, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke.

A találkozót Dr.Martonyi János nyitotta meg, aki kifejtette hogy időszerű témáról van szó. Elmondta, hogy jelenleg nincs teljes egyensúly a négy szabadság között (az árúk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása), valamint az egyes területeken belül sincs teljes egyensúly. A pénzügyi szolgáltatások viszonylag fejlettek. Idézte: "A világot egyre inkább az előreláthatatlanság uralja."

Dr.Terták Elemér hozzászólását azzal kezdte, hogy a világ egy globális falu, ezért Európában is érezni a válság fájdalmait. Az USA-ban, az 55 millió jelzáloghitellel terhelt ingatlan 10%-a problémás. Az Egyesült Államok 900 milliárd dollár kötelezettséget vállalt a probléma megoldására.

A lakáspiaci árak csökkentek, amelyek miatt a hitelek minősítése is romlani fog.

Hogy ezt lehetett-e látni előre? Nem merte senki sem kimondani, nehogy hülyének nézzék. Ez egy buborék volt. A pénzpiacon történő dolgokra nemcsak a szabályozás, hanem a psziché, az emberi magatartás is hat.

Feladat az eufória hűtése és a koppanás enyhítése tartalékokkal. Például a spanyol jegybank még időben magas tartalékképzésre kötelezte a spanyol bankokat, ezért őket kevésbé viselte meg a válság.

A válság káros jelenségeinek elkerülésére szolgáló állami beavatkozás általában az adófizetők pénzének felhasználásával történik. Újra kell értelmezni a liberalizmus és a szabad piac viszonyát. Egyesek szerint erősebb szabályozásra lenne szükség, mert eddig is az adófizetők pénzéből oldották meg a problémát. Amíg a profit magánzsebbe vándorol, addig a veszteséget társadalmasítják. Baj van az ösztönzőkkel, a vezetők a hitelek után prémiumokat kaptak, nem értékelték a kockázatot, a válság során mégsem kellett semmit sem visszafizetniük.

A minősítő intézmények tanúsítványai a jövőben már nem lesznek elegendőek.

Az egyes nemzetközi vállalatcsoportok esetében a központ székhelye szerinti "home country"-hoz nem lehet jogokat átcsoportosítani a leányvállalatokat befogadó ország rovására.

Dr. Becsey Zsolt (FIDESZ-Európai Néppárt) európai parlamenti képviselő, az Európa Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának tagja a következő pontokban foglalta össze a konferencia mondanivalóját:

1. Képzés: Szükség van arra, hogy a lakosság pénzügyi ismeretei fejlődjenek.
2. Felelősség: Érvényesíteni kell a felelősség elvét azon vezetők esetében, akik által hozott rossz döntések eredményeképpen pénzügyi válság indul el.
3. Kooperáció: Növelni kell az együttműködést a tagországok felügyeleti szervei között.
4. Intézményesítés: Meg kell határozni, hogy mik azok a fontos, de jelenleg ad-hoc jelleggel végzett ellenőrző tevékenységek, amelyeket be kellene venni az európai felügyelet mindennapos működési gyakorlatába annak érdekében, hogy nagyobb hatékonysággal tudjon működni.
5. Motiváció: Olyan premizáló és ösztönzőrendszert működtessenek a bankok, amelyek a bankvezetőket a hosszú távú eredményesség szemlélete felé hajtja.
6. Oligopóliumok és a kartelleskedés megszüntetése.

Becsey Zsolt bátorította a polgárokat, hogy ügyeikkel nyugodtan forduljanak az európai parlamenti képviselőkhöz.

Kijelentette, hogy bár már nincsenek régi és új tagok, az európai jogszabályalkotásnál még mindig előfordulnak egyensúlytalanságok. A szolgáltatások terén nem a versenyképesség céljai kerültek előtérbe, emiatt a szolgáltatási irányelvek áttekintésére van szükség.

Magyarország kapitalizációt tekintve gyöngébb, emiatt sérülékenyebbek vagyunk.

A hungarikummá nyilvánítás segítségével védhetünk meg bizonyos területeket.

Jó lenne, ha már az eurózóna tagjai lennénk.

Nem feltétlenül kell ahhoz ragaszkodni, hogy a leánybankok helyi szinten minden tagállamban képezzenek tőketartalékot, elképzelhető csoport szinten deklaráltan, a versenyképesség növelése érdekében. Alapvetően mi befogadó ország vagyunk, és az anyavállalat-leányvállalat viszony tekintetében a hazai felügyelet nem tudja átadni a felelősséget az anyavállalat felügyeletének. Korábban több ötlet merült fel ezen probléma kezelésére. Például kinevezhetnek egy "lead supervisor"-t, egy vezető felügyelőt, aki felelős lenne az egész cégcsoport felügyeletéért, vagy létrehozhatnának egy kollégiumot, amely több ország képviselőjéből állna. Felvetődhet a kérdés a polgárban: Nekem, mint a leányvállalat kliensének ugyanakkora-e a biztonságom? Az egyes felügyelő bizottságokat intézményesíteni kell és parlamenti kontroll alá kell helyezni.

Nem megfelelő a kapcsolat a felügyeletek között. Például egyszer a holland felügyelet nem értesítette a magyart, hogy a bankvezető zacskóban viszi ki a pénzt. Ugyanígy a belgát sem értesítette.

Az európai mezőnyt 30-40 nagy cég uralja.

Feladat a kartellesedés megtörése. Ne a bankok, hanem a kliensek érdekei határozzák meg a pénzügyi szolgáltatások fejlesztését.

Az emberek is kell hogy érezzék az EU csatlakozás előnyeit, mondjuk hogy olcsóbban vesznek igénybe szolgáltatásokat.

Simor András előadását azzal kezdte, hogy hazánkban fejletlenebb a tőkepiac, fejlett a bankrendszer, de még nem kielégítő a verseny.

A hazai pénzügyi rendszer döntően banki alapú. Hazánkban jellemző a multicégek dominanciája (a 100 legnagyobb vállalatból 75), amelyek a tőkepiac iránt kevésbé fogékonyak. Hiányzik az erős középvállalati szektor. Gyenge a jogi háttér (értékpapír). Kevés az ösztönző, nagy az adóelkerülés, ezért transzparensnek (és így tőzsdei cégnek) lenni nem jó.

Kicsi a hazai tőkepiac. Magyarországon a befektetési jegy a jellemző befektetési forma, a részvények aránya alacsony. Nem az intézményekkel van a baj, hanem a befektetői illetve a kínálati oldallal.

A magánszektor banki hitelállományát a GDP %-ában nézve magas a hitelpenetráció.

A bankrendszert tekintve domináns a külföldi tulajdon és a magas jövedelmezőség.

Simor András szerint cél a transzparencia növelése, a lakosság pénzügyi kultúrájának növelése, a bankváltás költségeinek csökkentése és a teljes listás lakossági hitelnyilvántartás bevezetése. Utóbbi az adatvédelmi ombudsman ellenállásába ütközik. Simor szerint ez azért lenne fontos, hogy ne csak a nemfizető adósokról készüljön lista, hanem azokról is, akik rendesen fizetik a tartozásaikat. Ebben az esetben a bankok kisebb kockázatot vállalnának, amely csökkenthetné a hitelezés költségét.

Járai Zsigmond, az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke kifejtette, hogy a jelenlegi nemzetközi pénzügyi válság számos előjelét már korábban előre lehetett látni. Egyes elemzők azért nem szóltak, mert attól féltek, hogy hülyének fogják őket tartani. Olyan irányban fejlődött a világ pénzügyi rendszere, amely fenntarthatatlan. Például 5 éven át 1%-os szinten tartották a hitelkamatokat az USA-ban, amely túl alacsony. Most az a kérdés, hogy fájdalmas vagy kevésbé fájdalmas (soft landing vagy hard landing) lesz az a folyamat, amely során a gazdaság magára talál, de a jelen pillanatban úgy tűnik, hogy lesznek megpróbáltatások. Magyarországon a bankok közvetlenül nem érintettek a válságban, viszont a közvetett hatások itt is éreztetik a hatásukat.

Magyarország sebezhetősége megnőtt, az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikájának a következményeit mindannyian fizetjük. Megnőtt mind a makrogazdasági kockázat, mind pedig a pénzügyi rendszer kockázata. Mivel ugyanaz a párt kormányoz, amely már egyszer fellazította a költségvetést, minden valószínűség arra mutat, hogy ezt még egyszer megfogja tenni.

A pénzügyi rendszerünk kicsi és elmaradott. Például a pénzügyi közvetítés mélysége alacsony, rossz a termékszerkezet. Magasak a banki költségek és alacsony a bankkártya penetráció.

Várhatóan drágább lesz a finanszírozás.

A bankok hajszolják a profitot, ezért még a hitelképtelen ügyfelekhez is eljutnak, azután pedig a rossz hiteleket megpróbálják elkeverni. Rossz a banki vezetők érdekeltségi, motivációs rendszere, mert a rövidtávú nyereségérdekeltséget helyezi előtérbe a hosszútávú nyereségérdekeltség helyett. A bankvezetők prémiuma az adott évi nyereségtől vagy a részvényárfolyamtól függ. A bankok olyan termékeket forgalmaznak, amellyel gyorsan tudják növelni a hitelállományukat. Ha egy bank elkezdi ezt a tevékenységet, akkor a másik is folytatja.

A Magyarországon tevékenykedő bankok többsége külföldi tulajdonban van, melyek központja külföldön található. Ez esetben problémát jelent az, hogy míg a leánybank felügyeleti szerve hazánkban található, addig az anyabank felügyeleti szerve külföldön működik és a különböző országok felügyeleti szervei között bizonytalan az együttműködés. Elképzelhető, hogy a bank külföldi központjában hozott rossz döntések és intézkedések miatt a leánybank működése szerinti "host" országok fogják állni a betéti biztosítások díját. A leánybankot befogadó host országok nem tudják, hogy az anyabanknál milyen a helyzet.

A magyarországi bankok profitkilátásai jók, a tőzsde viszont kicsi, bizonytalan, jelenleg mélyrepülésben van és szerepe marginális.

Mit kell tennünk?
Dinamizálni kell a gazdaságot. Adócsökkentésre, adósságcsökkentésre és a költségvetési hiány csökkentésére van szükség. A probléma az az, hogy jelenleg nincs aki megtegye! A "Megegyezés" című program nem fog megoldani semmit, Magyarország kitettsége növekedni fog.

Járai Zsigmond elmondta, hogy mind pénzügyminiszterként, mind pedig jegybank-elnökként arra törekedett, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete között. Ez azonban máig sem valósult meg. Az előbb említett szervezetek között összevonást lehetne végrehajtani.

A kormányzat és a felügyelet erélyesebb fellépését sürgette a devizahitelezés kockázatainak ismertetésére. Felvetette, hogy több magyar bankvezetők nem érti a makrogazdasági helyzetet.

Egy manapság hallható vélemény szerint a rövidtávú szemlélettel rendelkező óriási bankokat fel kellene számolni és helyettük a hosszútávú szemlélettel rendelkező családi bankok szerepét kellene erősíteni.

Kosztica Patrik
2008.09.24.